Bánóczi József iratai

Bánóczi József (ered. Weisz, Szentgál, 1849. július 4. – Budapest, 1926. november 20.) filozófiai és irodalomtörténeti író, pedagógus, kritikus Egyetemi tanul­mányait Budapesten, Bécsben, Berlinben, Göttingenben és Lipcsében végezte. A tanári diploma megszerzése után előbb reáliskolai tanár, majd a budapesti Rabbiképző intézet rendes tanára volt. 1887-ben az országos izraelita tanítóképző vezetését vette át, mint igazgató. A budapesti tudományegyetem 1878. a filozófia magántanárává habilitálta, a Magyar Tudományos Akadémia 1879. levelező tagnak vá­lasztotta meg. Irodalmi tevékenységének két legfontosabb területe a bölcselettörténet és az irodalomtörténet. A magyarországi zsidóság nevelése, szellemi fejlesztése körül eléggé meg nem becsülhető érdemeket szerzett. Mint az Országos Rabbiképző Intézet tanára a zsidó lelkész-kép­zésbe belevitte a magyar nyelv és irodalom iránti szeretetet. Mint az országos izraelita ta­nítóképző intézet igazgatója megírta annak tör­ténetét, teljességgel megreformálta és a modern pedagógia legmagasabb színvonalán álló intézetté emelte a gondjára bízott iskolát, amelynek szellemi fegyvereit az általa szerkesztett magyar nyelvi és irodalmi tankönyvekkel is gyarapította. Atyai gondoskodással támogatta az intézet jórészt na­gyon szegény ifjúságát és megsegítésére segély­egyletet meg tanítóképző-internátust létesített. Felekezete szellemi életének szolgálatában 1884. Bacher Vilmossal együtt megindította a Magyar Zsidó Szemle című társadalmi és tudományos folyó­iratot, amelyet 1889-ig szerkesztett. Ebben a folyóiratban nagy harcok folytak a recepció és az autonómia érdekében, másrészt állandó orgá­numa volt a magyar nyelven közérthető módon megszólaló zsidó tudománynak is. Egyik alapítója volt az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak (Imit), amelynek hosszú éven át titkára és valóság­gal lelke volt. Ő szerkesztette mindvégig az Imit évkönyvét, amelyben java munkáikkal sorban megszólaltak Magyarország legkiválóbb rabbijai, zsidó írói, költői, tudósai. A társulat egyéb tudo­mányos kiadványai közül nem egy az ő kezde­ményezésének és buzdításának köszönheti meg­jelenését. Amikor az Imit kiadta a Szentírás for­dítását, a fordítási szöveg nyelvezet szempont­jából való átvizsgálásának fáradságos és felelős­segéé munkáját ő végezte.

helyben fennmaradt iratok