Fellner Frigyes

1 pallium iratanyag. Fellner Frigyes (Pest, 1871. július 11. – Mauthausen, 1945. február 13.)közgazdász, statisztikus, egyetemi tanár, felsőházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A gimnázium befejezése után jogot végzett Budapesten, már fiatalon megtanult németül és franciául. 1894-ben az államtudományok doktora, 1896-ban jogi doktor lett; 1897 ügyvédi oklevelet is szerzett, de gyakorlatot nem folytatott. 1895-ben került a Magyar Agrár- és Járadékbank Rt.-hez. Elnöki titkárként, 1904-től a bank vezértitkáraként dolgozott; 1906-ban igazgatóhelyettes, 1910-ben igazgató, 1914-ben ügyvezető igazgató lett. 1919-től vezérigazgató-helyettes is volt. Banki gyakorlati munkája mellett széleskörű tudományos és oktatói tevékenységet fejtett ki. 1901-től 1905-ig a Budapesti Kereskedelmi Akadémia nemzetgazdaságtan és pénzügytani tanszékén tanított. 1903-tól az egyetem jog- és államtudományi karán agrárpolitikából magántanári képesítést, 1914-ben ugyanott egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet kapott; 1920-tól az egyetem közgazdasági karán tanított. Az 1921-1922-es tanévben a Közgazdasági Egyetem első dékánjává választották, ezért és tudományos munkásságának biztosítása végett banki állásáról lemondott. 1934-ben a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem prorektorává választották. Több gazdasági bizottság munkájában vett részt, 1919-ben a béketárgyalások pénzügyi előkészítését végző bizottság elnökévé nevezték ki. 1917-ben közgazdasági munkásságáért a király nemességet és a „németvölgyi” nemesi előnevet adományozta neki. A Magyar Tudományos Akadémia 1915-ben levelező, 1936-ban rendes tagjává választotta. 1927-ben a felsőház póttagja, a képviselőnek megválasztott gróf Teleki Pál lemondásakor pedig automatikusan a felsőház tagja lett. Több hazai és külföldi (főként francia) tudományos társaság tagja volt; a Magyar Jogászegylet tiszteletbeli tagjává választotta, 1909-től részt vett a Közgazdasági Társaság irányításában. Szintén 1909-ben a Nemzetközi Statisztikai Intézet (Institut International de Statistique) rendes tagjai közé fogadta. Utolsó éveinek esetleges munkásságáról nincsenek adatok. Valószínűleg a zsidótörvények rá is vonatkoztak, ezért oktatói és publikációs tevékenysége is lehetetlenné vált. Közvetlenül az ország német megszállása, 1944. március 19. után hurcolták el, és a mauthauseni koncentrációs táborban halt meg. Barátja és munkatársa, Éber Antal a Közgazdasági Szemle 1946 októberi számában írt róla nekrológot.