Pollák Henrik

P. Henrik, orvos, a hazai zsidóság minden felekezeti, hazafiúi és emberbaráti ügyének egyik buzgó munkása volt. Szül. Óbudán 1821. Atyja Csehországból került Óbudára. P. tanulmányait Pesten és Bécsben végezte; orvosi szaktudománya mellett megtanulta a német, angol és francia nyelvet, sőt - ami a XIX. sz. elején még ritka jelenség volt - a magyar nyelvet is. A szentírást éppúgy olvasta héber eredetiben, mint a latin és görög klasszikusokat. A művelt orvos csakhamar felismerte annak szükségességét, hogy a magyar zsidóság nyelvében teljesen magyarrá váljék s ezért 1844. sokat fáradozott a Magyar Egylet (1. o.) létesítése körül, melynek magyarosító munkájában élénk részt vett. Ama túlbuzgó ifjak közé tartozott, akik 1848. megalapították Pesten a reformhitközséget, azonban nem bizonyult életképesnek és csakhamar fel is oszlott. A szabadságharc idején honvédorvos volt s csak nehezen menekült meg a haditörvényszék megtorló büntetésétől, mely magyar hazafiasságot bűnnek minősített. 1860. midőn az abszolutizmus megenyhült, az elsők közt találjuk, kik a magyarító egyletet felújítják. Küzdött azokkal, kik az emancipációt segítették kivívni, ott volt az 1868-69-iki zsidó kongresszuson, mely rendezni óhajtotta a zsidófelekezet szervezetét. Nagy érdemei vannak Országos Rabbiképző, valamint az Izraelita Ösztöndíj Egylet létesítése körül, melyeknél Khon Sámuel volt meghitt tanácsadója. Tagja volt az Országos Közegészségügyi Tanácsnak. Orvosi munkája: Sistemate medicinae a Paracelso ad nostra tempora (1846) ezenkívül pedig írt az Orvosi Hetilapba, az Első M. Zsidó Naptárba (1848) a magyar zsidók statisztikájáról. A 70-es években visszavonult a közügyektől. Meghalt Budapesten 1894. márc. 23. 1 pallium.